Az Úrban szeretett Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
Ezen a mostani „ünnepek ünnepén, és ünnepélyek ünnepélyén”, amely Teológus Szent Gergely főpap szavaival oly mértékben múl felül minden, nemcsak emberi, földi, hanem krisztusi és Krisztus tiszteletére bemutatott ünnepélyt, amilyen mértékben a nap felülmúlja a csillagokat, nagy örömmel fordulok Hozzátok ősi, ám örökké új, mindenki előtt ismert, szívünket mégis változatlanul szárnyaira emelő köszöntéssel:
KRISZTUS FELTÁMADT!
Ebben a két, életünknek szilárd alapot vető szóban annyi erő van, hogy általuk örömteli ragyogás tölti el az ember lelkét, szó szerint átváltozik a bennünket körülvevő valóság, és ahogy az ünnepi kánonban énekeljük, „fénnyel telik meg a menny, a föld, sőt az alvilág, ünnepel a látható és a láthatatlan világ, mert feltámadt Krisztus, az örökkévaló örvendezés”.
Krisztus feltámadása nem csupán történelmi esemény, amelyről a szent szövegekből értesülünk, hanem a hit szegletköve és Moszkvai Szent Filaret főpap szavai szerint „örökkévaló hír, meditáció, ámulat, hálaadás és remény forrása” (Prédikáció a Szent Húsvét ünnepére).
Az Üdvözítő testet öltésével, szenvedésével és harmadnapi feltámadásával megújítja az emberi természetet, megszabadít bennünket a bűn és a halál uralmától, megnyitja az emberek előtt a Mennyek Országának kapuit és rávezet a Teremtővel való egyesülés útjára. Egyedül Krisztusban, aki „megbékéltette magával a világot” (2Kor 5,19) nyílik meg a lehetőség mindannyiunk előtt, hogy örökbefogadást és megigazulást nyerjünk, örök életben részesüljünk, mivel „nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (ApCsel 4,10-12).
Az Üdvözítő feltámadása a sírból a halált halhatatlanságra változtatja, a bánatot örömre, a végzetet reményre. A kereszten és a feltámadásban megnyilatkozik számunkra a végtelen jóság és a tökéletes szeretet Istene.
Ennek a mindent legyőző isteni szeretetnek a felismerése a Teremtő iránti hálaadásra indít bennünket és erőt ad ahhoz, hogy felülkerekedjünk a legnyomasztóbb lelki állapotokon, a legsúlyosabb körülményeken, a mindennapok hiábavalóságai fölé emelnek minket, segít a tévedéseket kijavítani, és eloszlatja a csüggedést, amely megakadályoz bennünket abban, hogy teljesértékű életet éljünk és a lelki dolgokban gyarapodjunk.
Az emberek gyakran adják át magukat annak a rossz gondolatnak, hogy a világban a gonosz uralkodik és győzedelmeskedik, a jó pedig alig észrevehető és gyenge. Elménkben kétség támad a krisztusi megváltás erejében, amikor szeretteink halálával szembesülünk, a bűnösökre váró örök kínokról olvasunk az evangéliumban, vagy a világra gondolunk, amely a gonosz hatalmában van (1Jn 5,19). Isten egyháza azonban kétezer éve szilárdan tanúságot tesz arról, hogy az Üdvözítő legyőzte a bűnt, eltörölte a halált és kiszabadította az elhunytakat az alvilág fogságából (Aranyszájú Szent János húsvéti hittanító beszéde). Krisztus legyőzte a halál megkerülhetetlen valóságát és a gonosz egyetemes hatalmát, ezért ezek vereségére immár a hit szemével, a jövendő élet, a húsvéti magasság szemszögéből tekintünk.
Az Úr halottakból való feltámadása nem csak a múlt legfontosabb eseményére emlékeztet bennünket, hanem tanúság is az eljövendő általános feltámadásról, hiszen, „ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt” (1Thessz 4,14). Nekünk pedig az a feladatunk, hogy Isten parancsolatainak betartásán, a jócselekedetek és az irgalmasság gyakorlásán, az Egyház szentségi életében való részvételen keresztül Krisztus győzelméhez kapcsolódjunk, és a végsőkig hűek maradjunk hozzá, emlékezve a Szentírás szavaira: „állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid 10,36).
Ezért, kedves testvéreim, az apostol szavaival szólva, „ne veszítsétek el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma” (Zsid 10,35). A Feltámadás ünnepe mindenkor emlékeztessen bennünket Isten örök ígéreteire, amelyek reményt és erőt adnak nekünk a legnehezebb helyzetekben. Serkentsen minket ez az ünnep arra, hogy hitben és szeretetben éljünk, azzal a tudattal, hogy sem a halál, sem a szenvedés, sem a rossz nem győzhet le minket, ha Krisztussal és Krisztusban vagyunk, aki legyőzte a bűnt, a halált és minden igazságtalanságot.
„Ünnepeljük hát az Úr Húsvétját életünk tisztaságával, erényes életünkkel és jó cselekedetekkel” (Nagy Szent Atanáz: 9. húsvéti levél), hogy Krisztusban új emberré változva és „az élő és igaz Istennek szolgálva, várjuk a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól” (1Thessz 1,9-10). Ámin.
+KIRILL
MOSZKVA ÉS EGÉSZ RUSZ PÁTRIÁRKÁJA
2024 Húsvétján