Az Úrban szeretett Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
KRISZTUS FELTÁMADT!
Az emberi nyelv gazdagságában és sokszínűségében nincsenek a hívő szív számára örömtelibb és jobban vágyott szavak, mint a meggyőző bizonyság az életnek a halál feletti és a jónak a gonosz feletti győzelméről:
„Krisztus feltámadt!”
Ebben az örömhírben összpontosul a remény titokzatos ereje és a hit nagy bizodalma, amelyben az emberek a Paradicsomból való kiűzetés óta éltek. A megbocsátás, a megbékélés, a megszabadulás várakozásában éltek – de az Úr összehasonlíthatatlanul többet adott, mert szeretetéből „számunkra valami jobbat rendelt” (Zsid 11,40).
Isten Fia eljött a világra és emberré lett, megosztotta velünk a földi lét minden terhét, a szenvedés kelyhét fenékig itta, közülük is a legkeserűbbet – a halál kelyhét. „A fájdalmak férfia és a betegség ismerője” (Iz 53,3), ő vette magára bűneinket, midőn önként felment a keresztre.
Ámde visszatarthatta-e vajon a halál az élet Teremtőjét? Elnyelhették-e a telhetetlen pokoli mélységek azt, akinek szava által „minden lett, ami lett” (Jn 1, 3)? „Megjelent Isten dicsősége a világban, és megvilágította az alvilágot. A halál megsemmisült, a pokol kapui összetörtek, és minden teremtmény, amely korábban sötétségben volt, megvilágosodott” – énekli Szír Szent Efrém ihletett szavakkal a Megváltó halál feletti győzelmét („Jézus – a világ világossága”).
Hallott-e valaki arról, hogy a halál visszaadta volna zsákmányát? És ha vissza is adta, csak ideig-óráig, hogy aztán újra elvegye. Ám „Krisztus, miután feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta” (Róm 6,9)! Mivel „a holtak első zsengéje” (1Kor 15,20), bennünket is megelőz ezen az úton: „elsőként Krisztus, azután, az ő eljövetelekor, azok, akik Krisztuséi” (1Kor 15,23).
Isten, aki megtestesülésével megújította az emberi természetet és begyógyította bűneinek sebeit, feltámadásával még kiválóbb legelőkre vezet bennünket. Nemcsak visszaadja az embereknek azt, ami elveszett, megbocsátást és megbékélést ajándékozva Önmagával, hanem „fiaivá is fogad minket Jézus Krisztus által” (Ef 1,5), és azoknak, akik hisznek az Ő nevében „hatalmat ad, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12) és istenekké a kegyelem által.
A virágzó természet tavaszi átalakulásával együtt újra és újra szétrepül a világba a megváltás bámulatos híre: „A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt.” (Mk 16,6). Üres a sír! „Feltámadt az Úr, amint megmondta” (Mt 28,6)!
Krisztus Húsvétja a mi nagy örömünk kiapadhatatlan forrása. Azé az örömé, amely Istennek az emberi nem iránti, minden értelmet meghaladó szeretetéből fakad, amely által látható és láthatatlan javak tárulnak fel számunkra. Ennek az áldozatos szeretetnek a végtelen ereje oly messzire hat, hogy legyőzi a poklot, megnyitja a Paradicsomot, megbocsátást és valódi lelki szabadságot ajándékoz nekünk.
“Erős a szeretet, mint a halál “ (LXX Én 8,6) ─ jelentette ki a nagy bölcsességű Salamon király. De mi, Krisztus tanítványai, meggyőződéssel tanúsítjuk, hogy a szeretet még a halálnál is erősebb. A szeretet túllép időn és téren, legyőzi a bűnt és a sötétség erejét. A fölöttébb jóságos Úr a szeretet Országába hív bennünket, ahova nem lehet belépni anélkül, hogy ne lenne szeretet a szívünkben. Ezért hát bocsássunk meg egymásnak, vessük le magunkról a kölcsönös sértettség és harag láncait, béküljünk ki és öleljük meg egymást. Mutassunk irgalmat a szükséget szenvedők iránt és vigasztaljuk meg a bánkódókat.
Krisztus által megszentelődve, és belépve a Húsvét csodás ünnepélyébe, a körülöttünk lévő világot is megváltoztatjuk a Feltámadás soha el nem múló fényével, bevezetjük az üdvösség örömébe, amelyre az egész teremtett világ vár, arra törekedve, hogy “megszabaduljon a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róm 8,21). Akkor egész életünk, amelyet az Úrral egységben folytatunk, valódi liturgiává válik, valóban kozmikus jelentőségű liturgiává, amelyben minden teremtmény hálával és magasztalással fordulhat Teremtőjéhez, így kiáltva: “Dicsőség a Te feltámadásodnak Krisztus! Dicsőség a Te országodnak! Dicsőség a Te gondviselésednek, egyedül való Emberszerető” (Feltámadási tropárion, 1. hang).
A világon sokféle útja van a lelki keresésnek, de csak egy “az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). Csak egy Legyőzője van a bűnnek és a halálnak. Csak egy Valaki nyitja meg az egek kapuit. A neve ─ Jézus Krisztus, “és nincsen üdvösség senki másban” (ApCsel 4,11).
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat a Húsvét ünnepe alkalmából, és újra és újra életigenlő és örökké bátorító bizonysággal fordulok hozzátok arról, hogy:
VALÓBAN FELTÁMADT AZ ÚR!
Kirill, MOSZKVA ÉS EGÉSZ RUSZ PÁTRIÁRKÁJA
2026 Krisztus Húsvétján