KIRILL, Moszkva és egész Rusz pátriárkájának karácsonyi üzenete az Orosz Ortodox Egyház főpásztoraihoz, lelkipásztoraihoz, diakónusaihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Az Úrban szeretett Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

Szívből köszöntelek Mindnyájatokat a mi Urunk és Istenünk Jézus Krisztus Születésének ünnepe alkalmából, az ősi egyházi himnusz szavaival fordulva Hozzátok: “Krisztus születik, dicsőítsétek. Krisztus jő a mennyből, fogadjátok. Krisztus a földön van, emelkedjetek” (A karácsonyi kánon első ódájának irmosza).

Pál apostol “a kegyesség nagy titkának” (1Tim 3,16) nevezte a Megtestesülés eseményét. E titok előtt félve hallgat el minden földi bölcselkedés. Mellette elhalványul minden hiú emberi tudás. Ez a titok képes arra, hogy a legdurvább, legkeményebb szívet is lefegyverezze, meglágyítsa. A világ kegyetlensége és gonoszsága közé születik az, aki egyedül képes megszüntetni bármilyen megosztottságot, aki igazi békét és valódi boldogságot tud ajándékozni nekünk.

Attól a perctől fogva, ahogy az emberiség életébe belépett a bűn, a földön úrrá lett a tragikus megosztottság, s a világ, elszakadva Alkotójától, a világosság igazi forrásától, elkerülhetetlenül kezdett belesüllyedni a sötétségbe és a káoszba. Isten azonban nem hagyta el teremtményét, és nem vonta meg tőle gondoskodását. Türelemmel készítette elő üdvözülésünket, az Úr megtestesült, belépett az emberi történelembe és eggyé lett velünk. Isten Fia az Ember Fiává lett, mindenben hasonlóvá válva hozzánk, kivéve a bűnt. A szomorúság érzésével átitatott, egykoron az Édenkertben felhangzó kérdésre: “Ádám, hol vagy?”, végül a szegényes betlehemi barlangban született válasz. Pál apostol szavai szerint „az első ember a föld porából való, a második ember a mennyből” (1Kor 15,47). Krisztusban, az új Ádámban, Isten megbékéltette a világot önmagával (2Kor 5,19), megújította az emberi természetet, begyógyította a bűn ejtette sebeket.

Az ember élete és az egész világ élete csak Istenben nyerhet gyógyulást. Ez az az egyszerű, de nagyon fontos igazság, amiről a mostani ünnep is tanúskodik. Eszünkbe jutnak Szent Ágoston ihletett szavai, aki szent áhítattal adott hálát a Mindenható bölcs akaratáért: “Magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk, míg csak meg nem pihen benned” (Vallomások). Csak a Krisztus Jézusban találjuk meg az Istennel való közösséget és az emberi élet igazi értelmét, aki a világ teremtése óta az örökkévalóságra kapott elhívást.

A Megváltó világba jövetele mindenekelőtt Isten emberek iránti szeretetének a megnyilatkozása. Olyan szereteté, amely egyfelől határtalan és mindent legyőz, másfelől alázatos, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr (1Kor 13,7).

Hogyan adhatunk méltó választ Teremtőnk hatalmas szeretetére és hogyan kerülhetünk közelebb Hozzá? Ez a közelség az evangéliumi parancsolatok megtartásával, a türelem erényével, az egymás iránti képmutatás nélküli szeretettel, és ami a legfontosabb, Krisztussal való közösségünk állandó megújításával a szent eucharisztia titkában érhető el.

Ma a remény ünnepe van. A béke ünnepe. A csendes öröm ünnepe. A megszületett Megváltót ünnepelve, dicsőítéssel és egyházi himnuszokkal várva, emlékezzünk meg arról a magasztos elhívásról, amit a keresztények kaptak: a világ világosságává és a föld sójává válni (Mt 5,13-14), és amíg időnk van, jót tenni mindenkivel, leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben (Gal 6,10). Adjunk reményt a bánkódóknak, vigasztaljuk meg a csüggedőket, osszuk meg az örömet a hozzánk közel álló és távolabbi emberekkel, nyújtsunk segítséget a rászorulóknak ─ ha ezt tesszük, valóban Krisztus jó illata leszünk Isten dicsőségére (2Kor 2,15), és méltó ajándékokat hozunk a megszületett Úrnak.

A következő gondolattal fordulok azokhoz, akik valamilyen okból még az egyház üdvözítő testén kívül vannak, és nem vesznek részt a krisztushívők közösségének életében: Nyissátok meg szíveteket annak, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16). Adjunk hát hálát a mi Urunknak és Megváltónknak azért a kifejezhetetlen irgalmáért és szeretetért, amelyben az emberi nemet részesíti.

Köszöntelek mindnyájatokat Karácsony ünnepe alkalmából, és kívánok nektek, kedveseim, jó egészséget és nagy örömet a most született Megváltóban. 

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól (Ef 1,2). Ámin.

KIRILL

MOSZKVA ÉS AZ EGÉSZ RUSZ PÁTRIÁRKÁJA

2025 Karácsonyán

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük