Az Úrban szeretett Excellenciás főpásztorok, főtisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
KRISZTUS FELTÁMADT!
Ezekkel az életünknek biztos fundamentumot vető és páratlan lelki erővel teljes szavakkal köszöntelek Mindannyiótokat a Szent Húsvét nagy és fénytárasztó ünnepén.
Nem véletlen, hogy az egyházi hagyomány ezt a napot az „ünnepek ünnepének és az ünnepélyek ünnepélyének” nevezi, hiszen Krisztus Feltámadása hitünk és reményünk szilárd alapja. Benne van minden ember átváltozása és megújulása, az örök élet világossága és a soha el nem múló öröm forrása. Krisztus feltámadása megsemmisítette az emberi nem legádázabb ellenségeit ─ a bűnt és a halált, ledöntötte az Isten és az ember közti elválasztó falat, és megszabadított minket a gonosz hatalmától.
Szerb Szent Miklós a Megváltó feltámadását dicsőítve azt írja, hogy „Krisztus győzelme az egyetlen győzelem, amelynek minden ember örülhet, az elsőnek teremtettől az utolsóig. Minden más győzelem ugyanis a földön megosztotta és ma is megosztja az embereket… Egyedül Krisztus győzelme olyan, mint a nap, amely mindazokra árasztja világosságának sugarait, akik alatta állnak” (Beszédek. Evangélium a halál Legyőzőjéről). Ez azt jelenti, hogy minden üdvösségre törekvő embernek, minden hívőnek és Krisztus követőjének megadatik a lehetőség, hogy győzelmet arasson a bűn felett, és János apostol és evangélista szavaival élve Isten szeretett „gyermekévé” váljon (1Jn 3,1).
A Húsvétot ünnepeljük, nem átvonulást a föld egyik részéről a másikra, még ha az az Ígéret földje is, amiként az ősi zsidók ünnepelték az ószövetségi Húsvétot, örvendezve a sokéves egyiptomi fogságból történt szabadulásuknak. A mi Húsvétunk más. Az Úr megszabadított minket a „bűn sötétségéből és a halál árnyékából” (Lk 1,79), és nekünk ajándékozta a mennyek országát.
“A szabadság fényére vezette ki a csüggedt rabokat Krisztus, a mennyei Paradicsom magasába vezette fel őket, ujjongás közepette” (38. himnusz) ─ Szír Szent Efrémnek ezek az ihletett sorai kifejezik a húsvéti titok mély megélését, az ember megszabadulását a gonosz ránehezedő hatásától. A gonosz nem tűnt el, de az ember szert tett a lehetőségre, hogy felvegye vele a harcot, és legyőzze a bűnbánaton, az imádságon, a szent eucharisztián keresztül, amelyben Megváltónk Testéből és Véréből részesülünk. Ezért, Pál apostollal együtt mi is valljuk, hogy aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testünket is a bennünk lakó Lelke által (Róm 8,11).
Krisztus Húsvétja az átmenetet jelenti a mulandó földi életből az Istennel való örök életbe, a közösséget a mi Teremtőnkkel és Üdvözítőnkkel. Ezért, örvendezve az érettünk feltámadt Krisztusban, és hálával véve az üdvösség kelyhét (Zsolt 115,4), amelyben az Egyház a halhatatlanság valódi Ételét és Italát, Krisztus Testét és Vérét nyújtja nekünk, dicsérjük fáradhatatlanul az Urat a szeretet és irgalom cselekedeteivel, megmaradva hűséges tanítványainak.
És bár néha úgy tűnhet, hogy a jóra való törekvésünk és a szándékunk, hogy Isten akaratát teljesítsük, oly kicsiny, mint az özvegyasszony két fillérje (Mk 12,42), tegyünk meg mindent, hogy ne gyengüljön meg bennünk a hit szilárdsága és a remény rendíthetetlen ereje, tudva, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15,58).
Adjunk hát hálát és dicsőséget a Feltámadt Megváltónak, öleljük meg egymást szeretettel, és osszuk meg a Húsvét ragyogó örömét minden emberrel, akivel Isten összehoz bennünket életünk útján, szóval és cselekedettel is tanúságot téve arról, hogy
VALÓBAN FELTÁMADT KRISZTUS!
+ Kirill
MOSZKVA ÉS EGÉSZ RUSZ PÁTRIÁRKÁJA
2025 Húsvétján