Excellenciás főpásztorok, tisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!
Dicsőítve a Háromságban-Egy Istent, megosztva mindnyájatokkal ennek az ünnepnek az örömét, hozzátok fordulok, Egyházunk ortodox gyermekeihez, mindazokhoz, akik nálunk vagy a világ más országaiban éltek, és ahol a Moszkvai Patriarkátus visel Rátok pásztori gondot. Szívből köszöntelek Benneteket Krisztus Születésének az ünnepén, amely a Teremtő megtestesült szeretetének az ünnepe teremtése számára, az Isten Fia földre jöveteléről szóló ígérete beteljesülésének, az üdvösség és az örök élet elnyerése reménységének az ünnepe.
Nagy és különös csoda történt ma: a Szűz szül és méhe sértetlen marad; az Ige megtestesül s az Atyától nem válik el; angyalok a pásztorokkal együtt dicséretet zengenek, és mi is azokkal így kiáltunk: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség (előverses sztichirák). Ezekkel a szavakkal Krisztus Egyháza arról a titokzatos eseményről tesz tanúságot, amely több mint kétezer évvel ezelőtt történt a betlehemi barlangban és a világtörténelem egész további menetét megváltoztatta. Ámulattal és áhítattal hajtunk térdet szívünkben az üdvözítés isteni tervének emberi ésszel e felfoghatatlan titka előtt. Hálával fogadjuk a rólunk ily módon gondoskodó Teremtőnknek és Gondviselőnknek ezt az áldozati ajándékát, és megvalljuk kegyelmét, hirdetjük irgalmát, nem titkoljuk el jótéteményeit (a Nagy Vízszentelés imájából).
Mit kell nekünk, huszonegyedik századi keresztényeknek tennünk, hogy részesei legyünk Isten e valóban felbecsülhetetlen jótéteményének és méltóvá váljunk Országára, amely a világ teremtése óta számunkra készült (Mt 25,34)?
Mindaz, amit megtehetünk és meg is kell tennünk, az, hogy válaszoljunk és viszonozzuk az Ő szeretetét. Ez azt jelenti, hogy higgyünk és teljes mértékben bízzunk Istenben, teljesítsük az evangéliumi parancsolatokat, kerüljük a rosszat és cselekedjük a jót (Zsolt 33,15), és az Úr hívását követve legyünk a világ világossága és a föld sója (Mt 5,13-14).
Miután szabad akarattal és a választás elvehetetlen jogával rendelkezünk, bárki elfogadhatja, vagy elvetheti Krisztust, lehet a világosság oldalán, vagy belemerülhet a bűn sötétségébe, élhet lelkiismerete szerint, vagy e világ elemeihez igazodva (Kol 2,8), jó cselekedetekből mennyet építhet magának a szívében, vagy ellenkezőleg, a rosszat választva, már itt a földön megízlelheti a poklok kínjait. Más szavakkal, mindegyikőnk örömre és az élet teljességére van hivatva, egyszerűen a boldogságra, a boldogság pedig – ezt nagyon fontos elfogadni, megérteni – nem lehetséges Isten nélkül, mivel Ő az élet és minden jónak a forrása, Ő a Teremtő és Gondviselő, Ő a szerető Atya, a mi hűséges Segítőnk és Oltalmazónk. Mivel az embernek szabad akarata van, választhatja az életet, hogy elérje az Istenhez való hasonlóságot, de ugyanúgy szabadon választhatja magának az Isten nélküli és kegyelem nélküli életet, amely romlásához vezet.
Ezért van az, hogy az Úr, aki teremtett bennünket, nem üdvözít minket akaratunk ellenére. Isten jó és tökéletes akaratának (Róm 12,2) és a mi emberi, jóllehet tökéletlen, de a jóra törekvő akaratunknak összhangjában rejlik földi pályafutásunk sikeres véghezvitelének a záloga. Végső soron minden egyes ember örök sorsa annak a lelki állapotnak a folytatása, amely már itt a földön a sajátja volt.
Emlékezzünk erre, és Pál apostol intelme szerint törekedjünk a szeretet, az öröm, a békesség, a hosszantűrés, a jóság, a könyörület, a hit, a szelídség és az önmegtartóztatás (Gal 5,22-23) gyümölcseinek és a Lélek más ajándékainak a megszerzésére. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy ne csak névleg legyünk keresztények, hanem életmódunk szerint is, rokonainkhoz és felebarátainkhoz, munkatársainkhoz és szolgálattársainkhoz és minden egyes emberhez fűződő viszonyunk szerint, akinek szüksége van segítségünkre, együttműködésünkre, együttérzésünkre és támogatásunkra.
Mindennap, de e nagy ünnep idején különösképpen, buzgón kell imádkoznunk az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért, a betegekért, szenvedőkért, foglyokért és ezek üdvözüléséért. E könyörgések jelentősége különösen is időszerű a mai időkben, mivel a gonosz erők, amelyek háborúságot és megoszlást támasztanak, felfegyverkeztek az ortodox kereszténység ellen. Ellenségeskedést és gyűlöletet szítanak, és bármilyen eszközt képesek felhasználni alattomos terveik megvalósítására. Mi azonban hisszük és reméljük, hogy Isten ereje megszégyeníti a démonok és szövetségeseik minden erőtlen, gőgös cselszövését. Így volt ez nem egyszer a múltban és így lesz most is. Az Egyház sok évszázados tapasztalata is erről győz meg bennünket.
Különösen is hálásak vagyunk azoknak, akik lelkipásztori hivatásukat gyakorolva Ukrajna határai között, gyakran életüket és egészségüket kockáztatva, hűek maradnak a kanonikus ortodox egyházhoz, azoknak, akik bátran vállalják a hitvallók útját, és Krisztusért és Egyházáért eltűrik az üldöztetéseket és a megpróbáltatásokat. Az igazság ilyen bátor védelmezőit és harcosait segítse meg az Úr a megpróbáltatásokban, és fogadja el szenvedéseiket, mint igaz áldozatot.
Mindentől függetlenül, lelkileg egyek vagyunk. Egyek vagyunk, mert ugyanabból a keresztelőmedencéből léptünk ki. Egyek vagyunk, mert mindannyian ugyanannak az Egy, Szent, Egyetemes, Apostoli Egyháznak vagyunk a tagjai. Egyek vagyunk, mert eltéphetetlen kötelékkel fűz minket egybe Krisztus szeretete. Egyek vagyunk, mert Krisztus szavai változatlanul érvényesek: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Ezért nekünk, keresztényeknek nincs kitől vagy mitől félnünk, amire Pál apostol szavai is emlékeztetnek: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31). Ez az ígéret lelket önt belénk, ezért élünk, alkotunk, küzdünk és győzedelmeskedünk az Úr nevében, mert ahogyan Szent Péter apostol mondja, „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12). Nem volt, nincs, és nem is lesz – tesz tanúságot róla az Egyház.
Attól a pillanattól kezdve, hogy az Úr eljött a világba, és egészen mostanáig, minden hívőnek megadatik Őbenne, hogy a Mennyei Atya gyermeke legyen, ahogyan Pál apostol is tanúsítja, aki ezt írja: „többé nem vagyunk idegenek Isten számára, hanem az Övéi” (vö. Ef 2,19). Ez azt jelenti, hogy mindannyian az Ő gyermekei vagyunk, Őbenne és Őáltala pedig egymás közeli hozzátartozói és testvérei.
Az egyházi istentiszteletekben és a szent cselekményekben, amelyek az ember és Teremtője találkozásának a helyei, fellebben előttünk a végtelent fedő kárpit, és már itt, a földön megízlelhetjük a jövendőbeli létezés teljességét, amikor a Szentírás szavai szerint, „Isten lesz minden mindenekben” (1Kor 15,28), amikor majd “semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől” (Róm 8,39), a Vele való közösség örömétől, amikor majd „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé (…), mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4).
Az Egyház hirdeti az embereknek a Megváltó világba érkezéséről szóló örömhírt, és mint gyermekeit szerető édesanya, minden embert arra hív, hogy térjen meg Krisztushoz és éljen az Ő parancsolatai szerint, hogy részesüljön az örök boldogságból. Hiszen az Úr valóban azért jött el a földre, hogy minket felvezessen az égbe. Felmutatja az emberek számára a lelki és erkölcsi átalakulás útját, amely az evangéliumi parancsolatok teljesítésével és az embernek Istennel való önkéntes együtt munkálkodásával érhető el, az Istentől jövő kegyelem közreműködésével, az Egyház által felkínált szentségeken keresztül.
Ha az emberekkel való kapcsolatokban, mindennapi teendőink és kötelességeink során megtanulunk az isteni rendelések szerint cselekedni, akkor sok minden meg fog változni nem csak bennünk, hanem körülöttünk is: az élet elnyeri igazi értelmét, és megtelik igazi örömmel és boldogsággal.
Legyünk méltók keresztényi hivatásunkra és elhívásunkra. Életünk útját a felülről jövő segítségbe vetett erős hittel és szilárd reménnyel járjuk, örvendezzünk minden új napnak és új lehetőségnek, hogy jót tehetünk, forduljunk szeretettel felebarátainkhoz, adjunk hálát Istennek mindig mindenért (Ef 5,20). Őt illeti minden dicsőség, tisztelet és hódolat, mindörökkön örökké. Ámin.
Boldog ünnepet kívánok, kedveseim, mindannyiótokat köszöntelek Karácsony ünnepe alkalmából!
Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája
2024 Karácsonyán