Október 28-án fejeződött be az az ortodox ifjúsági hétvége, amelynek a rezi Laky Demeter Turistaház adott otthont.
A szervezésért és fáradozásért köszönet illeti Vajna-Éliás István protodiakónus atyát, kedves feleségét, Márta mátuskát és gyermekeiket, akik nagy szeretettel fogadták a táborozókat és percről-percre gondoskodtak a résztvevők ellátásáról és kényelméről. Isten fizesse meg egész családjuknak százszorosan! Szintén köszönet illeti meg Szegedi Szabolcs István atyát és kedves családját, akik jelenlétükkel és szolgálatukkal nagyban hozzájárultak a tábor sikeréhez.
Az első este az esti imádság és a vacsora után az ismerkedésről szólt kiscsoportos tevékenység keretében. Ezt éjszakába nyúló közös hangulatos beszélgetés követte.
Szombaton az imádság és a reggeli után István protodiakónus atya előadását hallgattuk meg. Témája az ortodox keresztények hétköznapi élete volt: hogyan lehet helytállni a templomon kívüli, hétköznapi élethelyzetekben, milyen az ortodoxia helyzete napjainkban, és milyen kihívásokkal találja magát szembe a mai ortodox ifjúság a szórványvidéknek tekinthető Magyarországon.
Az előadást és az azt követő kiscsoportos beszélgetéseket a MTVA vallási műsorok szerkesztőségének stábja kísérte mikrofonnal, kamerával. Szolgálatukat ezúton is megköszönjük.
A délután folyamán három program futott egymással párhuzamosan. A részvevők egy része a sportolást választotta, egy másik csoport felsétált a rezi szőlőhegyre, a turistaházban maradók pedig elsajátíthatták a proszfora, azaz a szent liturgia áldozati kenyere készítésének fortélyait. Ekkor került sor az énekes szolgálat előkészítésére is Márta mátuska vezetésével, a táborozókkal kiegészült hévizi egyházközségi kórus különleges helyszínen, a szálláshelyünk pajtájában kialakított rögtönzött “templomban” szólaltatta meg a másnapi szent liturgiára szánt énekeket.
Este az áldozás előtti imákat mondtuk el közösen, majd újabb tanítást hallhattunk az ortodoxia két nagy újkori szentjének tollából. Megismertük Áthoszi Szent Nikodémus (1849-1809) írását a Szent Eucharisztiában való gyakori részesülésről, melynek rövid összefoglalása: “az igazhitű keresztényeknek gyakran kell részesülniük az Úr isteni Testéből és Véréből”. Remete Szent Teofán (1815-1894) tambovi és vlagyimiri püspök pedig egy kereken 160 esztendővel ezelőtt elmondott nagyböjti prédikációjával módszeresen bemutatta, hogyan kell lelkiismeretünket helyesen, tökéletesen, hiba nélkül megvizsgálni. Szent Teofán ezt mondja erről a módszerről: “Aki a felsorolt feladatokat elvégzi, megszabadul minden nehézségtől, ami a gyónást illeti, könnyedén megvallja majd bűneit, tiszta szívéből elismeri tisztátalanságát: tökéletes, teljes, őszinte gyónása lesz, nem fogja magát sajnálni, és ezért lelki atyja ajkain keresztül tökéletes feloldozást fog kapni az Úrtól, amely egész lényének mély békességet és boldogságot ad. A Szentséges Lélek kegyelme, amely nem tudott a bűnt kedvelő lélekben lakni, visszaköltözik belé, és az ember megújul ugyanúgy, mint amikor a szent keresztség fürdőjéből kilépett.”
A vasárnap délelőtt természetesen a szent szolgálatról szólt, mindenki a szent liturgiára készült, melyet Prot. Nyikolaj Kim atya szolgált szolgálattársai, Szabó Efrém szerzetespap, Szegedi Szabolcs István nyíregyházi, Aranyosi-Vitéz Gellért szegedi papok és Vajna-Éliás István protodiakónus atya közreműködésével.
Az ízletes ebédet követően István protodiakónus atya vezetésével megtekintettük az épülő hévizi új ortodox templomot, kipróbáltuk az ércesen zengő harangokat, és énekeltünk a Szentséges Istenszülő tiszteletére.
A tábor utolsó estéje hangulatos tűz mellett szalonna-, virsli-és almasütéssel telt, miközben megkóstolhattuk a tájegység jellegzetes borát, a cserszegi fűszerest. Ez kiváló és tartalmas beszélgetésekre, eszmecserére adott alkalmat.
Hálás szívvel köszönjük meg a mi Urunk áldását, és az Ő Szentséges Szülőjének közbenjárásait, nem utolsósorban Szent Demeter nagyvértanú atyánk pártfogását, akinek ünnepe ezekben a napokban volt, és akinek láthatatlan gondoskodó kezét magunkon éreztük.
Legyen hála és köszönet a Mindenható Úrnak ezért a néhány emelkedett napért, és adja meg, hogy rendszeresen részt vehessünk hasonló lélekemelő programokon.
