A Magyar Egyházmegye papságának nyílt levele Hilarion budapesti és magyarországi metropolita védelmében

Mi, a Moszkvai Patriarkátus Budapesti és Magyarországi Egyházmegyéjének papsága, őszinte támogatásunkat kívánjuk kifejezni kormányzó főpapunk, Hilarion metropolita iránt, és egyben mély felháborodásunkat az ellene indított rágalmazó hadjárat miatt, amelyet a média egyes orgánumai indítottak („24.hu”; „hvg”; „Novaja Gazeta Jevropa”).

Sok éve ismerjük Hilarion metropolitát. 2003-2009. között egyházmegyénk ideiglenes kormányzó főpapjaként volt alkalmunk nagyon jól megismerni. Hálát adunk Istennek azért a kegyelmi időért. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy olyan püspök van mellettünk, akinek egyetlen célja – Isten dicsőségére szolgálni. Számunkra az egyházi szolgálat kimagasló példáját testesítette meg, aki teljes odaadással állította az egyház szolgálatába tehetségét, a személyiségében rejlő lehetőségeket.

2009-ben az Úr új és felelősségteljes területre vezérelte Hilarion metropolitát. 2022-ben egyházunk elöljáró főpapjainak döntése alapján a metropolita atya visszatért hozzánk, és mi örömmel fogadtuk, hogy egykori főpásztorunk ismét velünk van.

Számunkra igen fontos, hogy a püspök állandó jelleggel közöttünk éljen. Hilarion metropolita már két éve velünk van. Hetente szolgál a Nagyboldogasszony székesegyházban, rendszeresen látogatja az egyházmegye templomait, beszélget a papsággal és a világiakkal, nemrég harmadszor látogatott el egyik gyermektáborunkba. Főpásztorunkat nap mint nap látjuk, szeretjük, jelenlétét közöttünk nagyra értékeljük.

A metropolita megérkezésével az egyházi élet színvonala jelentősen megemelkedett. Főpapunk személyes karizmájának és tehetségének köszönhetően kis egyházmegyénk Magyarország lelki és kulturális életében is jelentős tényezővé vált.

Vannak, akik 50 éve szolgálnak papként, vannak, akik 40 éve és vannak, akik rövidebb ideje. Hilarion metropolitával együtt az Úr oltára előtt állunk, mindenki a saját egyházközségében munkálkodik és végzi papi szolgálát.

Mélyen felháborított minket, hogy július 5-én, a fenti online portálokon írás jelent meg annak a Georgij Suzukinak – a metropolita egykori szubdiakónusának – a közlései alapján, aki kirabolta a püspöki rezidenciát, és akit a rendőrség ezért és más bűncselekményekért is köröz.

Suzuki, a lopás tényét elismerve, főpásztorunk rágalmazásával próbálja magát igazolni.

Mi, a Magyar Egyházmegye papsága ebben a helyzetben nem maradhatunk csendben, mert a hallgatás bűn, különösen nekünk, papoknak, akiket Isten arra rendelt, hogy tanúságot tegyünk az igazságról és bezárjuk a hazug szájakat.

Közülünk néhányan személyesen ismerik Georgij Suzukit, mások hallottak róla. Megismerve állításait, melyek semmi mást, csupán undort keltenek, világossá válik, hogy a bűnelkövetőnek cinkosai is vannak, akiknek célja a metropolita becsületének bemocskolása.

A cikk úgy tűnik, „előre megrendelt” volt. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke moszkvai látogatásának napjára időzítették.

Pál apostol azt tanítja, hogy „presbiter ellen (még inkább püspök ellen) ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján (1 Tim. 5,19). A mi esetünkben biztosan állíthatjuk, hogy egyetlen személy – egy az Interpol által körözött tolvaj közlései semmit sem érnek.

A mérleg egyik oldalán ez a vád, a másikon pedig egy széles körben ismert főpap, teológus, „jó pásztor” tekintélye áll, akinek több millió lelki gyermeke, olvasóközönsége és hallgatósága van.

Hilarion metropolita közel negyed százada ismert és tisztelt Magyarországon. Minden istentisztelet után hosszú sorban állnak az emberek, hogy személyesen találkozzanak vele, várják jó szavait, vagy egyszerűen csak aláírását kérik számos könyve valamelyikébe.

Most, a megpróbáltatásnak e nehéz pillanatában, amely nemcsak a főpapot, hanem a mellette álló egész nyájat is érinti, mindenhonnan érkeznek támogató levelek. Ezek közül csak egy (írója kéri nevét elhallgatni): „Szeretett Urunk! Valamennyi hívőnk arról beszél, hogy amióta újra Magyarországra érkezett, érezzük a törődését, fokozatosan felegyenesedtünk és kezdtünk csendesen és belső örömmel büszkék lenni arra, hogy számunkra, ortodox keresztények számára szinte minden kivirágzott lelkünkben az Ön atyai vezetése alatt, hogyan kezdtek el gyermekeink, akik Európa különböző részeiről érkeztek, templomba járni, és hogy már nem tudják elképzelni életüket az ortodox keresztény hit nélkül. Elkezdődött templomaink felújítása, minden kezdett átalakulni, mintha évszázados port ráztak volna le rólunk. Mindez közös munkánk eredménye, mindez elválaszthatatlan Öntől.”

Tucatnyi, sőt több száz ilyen levél látott napvilágot.

Kedves Hívek!

Évtizedek óta szolgálunk az egyházmegye közösségeiben, ahová rendszeresen jöttök gyónni és részesülni Krisztus Szent Titkaiban. Az Istennel való élet felbecsülhetetlen értékű kincs, ám az Istenhez vezető út tövises, mégis rendkívül örömteli. Forduljatok hozzánk, lelkipásztorokhoz bizalommal a zavarok pillanataiban, ahogy korábban is tettétek.

Ne felejtsétek Jakab apostol szavait: „Boldog az az ember, aki kiállja a megpróbáltatást, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért meg, akik szeretik őt.” (Jak 1,12)

Alulírottak, keresztény lelkiismeretünktől vezérelve, hisszük, hogy nincs okunk kételkedni kormányzó főpapunk, Hilarion budapesti és magyarországi metropolita életének tisztaságában, magas erkölcsi jellemében, és kérünk minden értelmes és jóérzésű embert, hogy ne engedjen hazugságoknak és provokációnak.

prot. Imrényi Tibor

prot. Kádár Iván

prot. Magyar István

prot. Kim Nyikolaj

prot. Tatárka Kirill

Krank József pap

Kornyilov Dmitrij pap

Sipos Barnabás pap

Szvirko Dmitrij pap

Bulah Szvjatoszlav pap

Dadányi Miklós pap

Szegedi István pap

Aranyosi-Vitéz Gellért pap

Vajna-Éliás István diakónus

Li Vjacseszlav diakónus