Az Orosz Ortodox Egyház Főpapi Zsinatának üzenete az Orosz Ortodox Egyház papságához, tisztes szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Az Úrban szeretett tiszteletreméltó lelkipásztorok és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, és az Egyház minden hű gyermeke!

Az Orosz Ortodox Egyház Főpapi Szent Zsinata, amely Moszkvában, a Megváltó Krisztus székesegyházban és a Szergijev Poszadi Szent Háromság-Szent Szergij Lavrában ülésezett, 2004. október 3. és 8. között, a következő apostoli üdvözlettel fordul Egyházunk egész népéhez: “Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében” (2Pét 1,2).

Isten kegyelméből a Zsinat befejezte munkáját, mi pedig most arra kérjük imánkban a mi Urunkat, hogy adjon erőt a zsinati határozatok valóra váltásához. Felhívjuk a lelkipásztorokat, akik munkatársaink az Úr szántóföldjén, és velük együtt minden istenfélő ortodox keresztényt, hogy folytassuk megkezdett munkánkat. Az apostollal együtt mondjuk: “Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1Kor 16,13).

Mögöttünk vannak a totalitárius ateista rendszer évei, amely nyíltan a krisztusi hit üldözésére törekedett. Az erőszakos hatalom által ránk mért megpróbáltatásokat felváltotta a szabadság kísértése, mi pedig szomorúan állapítjuk meg, hogy ennek a kísértésnek a társadalom nem tudott ellene mondani.

Ma új ellenségekkel nézünk szembe, akik alattomosabbak, rejtettebbek, és kifinomultabbak, mint az ateizmus képviselői, ám nem kevésbé veszélyesek. Ez a jólét, fogyasztás, komfort és élvezetek kultusza, ami gyakran együtt jár az erkölcsi szabadossággal. Ez a fiatal, aktív emberek kábítószeres illúziókba, “virtuális realitásba”, hazárd- és “intellektuális” játékokba történő menekülése. Ez a nemzetiségek közötti-, szociális-, politikai-, sőt Egyházon belüli viszálykodás szelleme, melyek kimerítik a nemzet erejét.

Különösen nagy nyugtalansággal tölt el a szekularizmusnak a modern társadalmon belüli térnyerése, amely Isten nélkül akarja berendezni az életet. Minden dolog mércéjévé az embert kiáltották ki, akit Isten saját képére és hasonlatosságára alkotott, felruházva a legnagyobb kegyelemmel, ám aki a bűn által beszennyezte ezt az isteni képet.

A szekularizmus nem új jelenség, ám most, a globalizáció korában világméretű erővé nőtte ki magát, azzal a törekvéssel, hogy az egész emberiség egyetemes érdekeinek kifejezője legyen. A közösségi kapcsolatok rendszere úgy épül fel, hogy a vallás kizárólagosan személyes üggyé válik. Az emberi jogok védelmének nevében védelmet élvez a bűn, amely meggyökeresedik a társadalmi életben, mint egyfajta beteges norma. Kísérletek történnek arra is, hogy az Egyházat kiszorítsák a társadalmi- és állami élet különböző szféráiból.

Ezzel mi nem érthetünk egyet. Az állam és a társadalom boldogulásának érdekében elengedhetetlen az Ortodox Egyház jelenlétének megerősítése a szociális élet minden területén. Az ortodox világnézetnek legalább annyi jogot kell kapnia, mint a szekularizált világnézetnek. A vallási értékekkel számolni kell minden össztársadalmi jelentőségű esemény kapcsán, ahol emberek millióinak érdekeiről van szó.

A hívő embereknek meg kell adni azt a jogot, hogy gyermekeik állami iskolákba tanuljanak, annak veszélye nélkül, hogy egy vallástalan és “egyedül tudományos” világképet kényszerítsenek rájuk. A Haza védelmében szolgálatot teljesítve, a gyárakban, az állami vezetés szerveiben, különböző társadalmi- és magánszervezeteknél tevékenykedve, a vallásos állampolgárok biztosak akarnak lenni abban, hogy hitüket a mindennapi gyakorlati életben is figyelembe veszik és törvényben biztosítják.

Népünk erkölcsi értékrendjének megbomlásáért, sajnos nem kis mértékben az írott- és elektronikus sajtó, azon belül is elsősorban a televízió a hibás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a törvényhozás minden olyan kísérlete, amely a sajtón belüli viszonyok szabályozására irányul, komoly ellenállásba ütközik. Ezen a helyzeten csak az változtathat, ha a sajtó munkatársai felelősséget vállalnak a társadalom felé munkájuk tartalmáért. Rendszeressé kell, hogy váljon az ortodox lelkipásztorok televíziós és rádiós szereplése, és az Egyháznak a társadalmi élet aktuális kérdéseiben elfoglalt álláspontját megjelenítő írások írott- és elektronikus sajtóban történő megjelentetése.

Újra kimondjuk, hogy amennyiben az társadalom egészét érintő döntések meghozatala során figyelmen kívül hagyják a vallásos értékeket, akkor ezek nem nevezhetők össztársadalmi egyetértésben született döntéseknek. Ma világosan látszik, hogy egy olyan értékrend terjesztése, amelyik kizárólagosságra törekszik, nem más, mint a totalitárius gyakorlat folytatása, ami ellentmond a keresztény szabadság szellemének. Ez nem más, mint kísérlet arra, hogy a világot uniformizálttá tegyék, megfosztva attól a szépségtől és változatosságtól, amellyel Teremtője ruházta fel.

Mit szegezhetünk szembe mi, az Egyház tagjai ennek az ateista előretörésnek? Hogyan segíthetünk a világnak, amely az élvezetek végtelen hajszolásában az önmegsemmisülés felé halad, anélkül, hogy látná ennek pusztító voltát?

Ahhoz, hogy ma ortodox keresztények maradjunk, mint minden időben, arra van szükségünk, hogy betartsuk a Krisztusi parancsolatokat, az Egyház tanításával összhangban éljünk, tettekkel bizonyítva hitünket. Meg kell maradnunk a világ világosságának és a föld sójának, hogy sok ember “szavak nélkül is” rátaláljon Krisztusra, “felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre” (vö. 1Pét 3,1-2). Szolgáljon számunkra példaként azoknak a szentéletű embereknek az élete, akiknek tiszteletét a Zsinat összegyházi szintre emelte. Köztük van Szentéletű Afanaszij (Viszockij), a boldogemlékezetű katonaszent, Feodor (Usakov) admirális, Szentéletű Zoszima, Szentéletű Pimen, Gyivejevói Szent Alexandra, Gyivejevói Boldog Paraszkéva és Moszkvai Boldog Matróna.

A Szent Főpapi Zsinat felhívja Isten népét az egység megerősítésére, a missziós munka elmélyítésére, és szent életre. A vigasztalás és remény szavaival fordulunk hozzátok:“Örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene” (2Kor 13,11).

II. Alexij Moszkva és egész Oroszország patriarchája

A Szent Szinódus tagjai:

Vlagyimir, Kijev és egész Ukrajna metropolitája
Vlagyimir, Szentpétervári és Ladogai metropolita
Filaret, Minszki és Szlucki metropolita, egész Belarusz Patriarchai Exarchája
Juvenalij, Krutyicai és Kolomnai metropolita
Kirill, Szmolenszki és Kalinyingrádi metropolita, a Külügyi Osztály vezetője
Vlagyimir, Kisinyov és egész Moldávia metropolitája
Vlagyimir, Taskent és Közép-Ázsia metropolitája
Anasztaszij, Kazanyi és Tatárföldi érsek
Szergij, Szamarai és Szizranszki érsek
Dmitrij, Vityebszki és Orsanszki érsek
Danyiil, Dél-Szahalin és a Kurill-szigetek püspöke
Kliment, Kalugai és Borovszki metropolita, a Moszkvai Patriarchátus ügyvivője